- A városi kommunális felügyelõség adta ki a rendeletet, hogy a kereszteket fel kell szedni, s az illetékes vállalat ezt meg is tette. A rendõrségtõl kértek még két rendõrt, hogy az esetleges rendbontást megakadályozzák. A rendõrség tehát csak asszisztált ebben az ügyben. Ennyit tudunk mondani, egyébként az ügy nem ránk tartozik. Egyébként rendbontás nem volt.

A következõ információforrás tehát a városi fõfelügyelõség. Živan Komlenovot, az intézmény titkárát kérdeztük, miért adták ki a keresztek felszedésére a rendeletet.

- Az újvidéki temetõk gondnoka a Lisje közvállalat. Engedélye nélkül tilos bárminemû munkát végezni a temetõben. Ugyanilyen engedélyt kiadhat a közmûvesítési és közlekedési titkárság is. Ha emléktemetõrõl van szó vagy katonai temetõrõl - mint ez esetben -, engedélyt kell kérni a Mûemlékvédelmi Intézettõl is. A keresztek elhelyezésérõl valaki értesítette az említett vállalatot, az pedig kérte, adja ki a felügyelõségünk a rendeletet felszedésükre. Mi a helyszínen jártunk, megállapítottuk, hogy a keresztek valóban a katonatemetõben vannak, de azt nem tudtuk megállapítani, hogy ki helyezte õket oda. Kilencvenhat kicsi és egy nagy keresztet számoltunk meg. Ekkor megjelent Papp Ferenc, s tájékoztatta a felügyelõt, hogy a kereszteket a VMDK helybeli szervezete helyezte el, de külön engedélyük erre nem volt. Ezt jegyzõkönyvbe vettük, s felszólítottuk, hogy távolítsa el a kereszteket. Miután ezt Papp Ferenc megtagadta, kiadtuk a rendeletet a Lisjénak. Hangsúlyoznom kell, hogy az eset politikai vonatkozásával nem foglalkoztunk, nem is érdekel bennünket, pusztán a törvényes rendeletek szellemében cselekedtünk. A VMDK-nak engedélyt kellett volna kérnie, mielõtt kihelyezik a kereszteket. Miután ezt megkapják, a keresztek visszakerülhetnek.

- A katonai temetõ létezik, s ha mondjuk egy létezõ temetõben egy sírra új keresztet vagy egyáltalán keresztet akarnak kitenni, erre nem kell engedélyt kérnem - mondta Papp Ferenc. - Voltam dr. Ðorđe Bašiænál, a városi végrehajtó tanács elnökénél, aki arra kért, ne csináljunk az esetbõl nagy ügyet, próbáljuk meg minél csendesebben elintézni. Javasolta, hogy utólag fogalmazzunk meg egy kérvényt, és adjuk át a Lisjének. Ezt megtettem, de a kérvényt visszautasították, azzal, hogy nem írtuk oda, kinek a sírjára akarjuk a kereszteket tenni, meg elõzõleg engedélyt kell kérni a Mûemlékvédelmi Intézettõl. Hát ezért nem kértünk elõzõleg engedélyt, mert tudtuk, hogy azt biztosan nem adják meg. Mellesleg ma (csütörtök) kint voltam a temetõben, s velem volt a Lisjébõl egy mérnök, valamint Zoran Stojkoviæ a városházáról. Látták, hogy a keresztek nincsenek, de ugyanakkor megmutattam nekik, hogy a temetõben valaki paradicsomot termel, megmutogattam nekik a rengeteg szemetet, a konzervdobozokat, vödröket s egyéb hasznavehetetlen tárgyat, amelyeket ki tudja kik dobtak engedély nélkül (!) a temetõbe. Megmutattam nekik azt az égig érõ gazt is, ami a katonai temetõt belepte. Igen gyorsan intézkedni tudtak az illetékesek a keresztek eltüntetésének ügyében, de ugyanakkor mindez nem zavarja õket. Mi rendbe tettük azt a részt, ahova a kereszteket elhelyeztük. A kereszteket elvitték, a helyükön lyukak maradtak, amelyekbe a polgárok virágszálakat helyeztek, s a síremlékeknél gyertyákat gyújtottak. Az elesett katonák, áldozataink emlékére.